Ketten csendben

Ezt a festményt a napfogyatkozáskor átélt érzéseim ihlették.

Ott ültem abban a bizonyos szemüvegben, a sötét semmit bámulva, és megérintett a csend. Hiába volt körülöttem hangzavar, amikor feltettem a szemüveget, hirtelen minden megszűnt körülöttem. Nem maradt más, csak a sötétség és a Nap apró, világító foltja, ahogyan a Hold lassanként körülöleli.

Csak néztem kettejük lassú táncát. Senki mással nem törődve haladtak egyre közelebb egymáshoz. Csodálatos volt, ahogy a kicsiny Hold teljes sötétségbe burkolózva eltakarta a hatalmas Napot.

Akkor az jutott eszembe, hogy talán mindannyiunk mellett ott áll egy Hold, aki nélkül a csodák meg sem történhetnének.